2. fejezet

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, már sötét volt. Az első amit érzékeltem, hogy mindenem fáj. Ez biztosan azért volt, mert túl sok mágiát használtam. A második az volt, hogy Lil és Vick ott ültek egy-egy széken és aludtak. Tuti, hogy arra vártak, hogy valamikor felébredjek. A szememmel Justint kerestem, de sehol sem volt, ahogy Austint és Spencert sem láttam sehol. Tuti, hogy a lányoknak azt ígérték, hogy pár óra múlva leváltják őket, csak valahogy elfeledkeztek róluk. Ahogy ez tőlük megszokott. Még mindig nagyon kimerült voltam, úgyhogy visszaaludtam. Amikor legközelebb felkeltem már világos volt. A lányok ébren voltak és amennyire én hallottam éppen a fiúkat szidták le és próbálták halkan csinálni. Elmosolyodtam. Ezek voltunk mi. 

- Nem kell ennyire halkan én is szeretném hallani azt a magyarázatot. - a hangom még rekedtes a reggel miatt. Mindannyian felém kapták a fejüket. 

- Anyám! Végre felébredtél! Komolyan ne merj legközelebb ennyi mágiát használni! Mert kinyírlak! - fenyegetett meg a báytám. Én csak nevettem. 

- Nem nagy cucc. Csak egy kicsit kimerültem. - mosolyogtam rájuk bátorítóan.

- Okké akkor ha annyira jól vagy akkor ma este elmehetünk bulizni egyet nem igaz? - tette fel a kérdést Justin.

- Persze. - vigyorogtam.

- Okké akkor készülődés, mert fél óra múlva indulnunk kell, hogy beérjünk a városba időben.  - mindannyian felálltunk Lily és Vicky segítettek elvánszorogni a szobámig ahol mindannyian kiválsztottuk a ruháinkat  és elindultunk. Ugyanolyan ruhákat választottunk csak más-máás színekben. Nem jöttünk rá, addig amíg össze nem néztünk és mit láttunk, hogy ugyanúgy nézünk ki. Kitört belőlünk a röhögés. Én sírva nevettem és örültem, hogy vízálló sminket tettem fel. Gyorsan kilógtunk a fiúkhoz. Ők már kikérték a kimenőket és ezzel simán kijutunk a kapun. Így is lett az őr simán átengedett. Felpattantunk a buszra amia városba visz. A kedvenc helyünkre mentünk. A Blue Demon tömve volt mint mindig.  Valami DJ zenéje ment éppen. Pár percig bámészkodtam csak, de azalatt a többiek eltűntek mellőlem. Mindig ez van úgyhogy el is indultam megkeresni őket, de amit találtam az teljesen ledöbbentett. Justin (a pasim) egy másik lánnyal enyelgett aztán se szó se beszéd lesmárolta. Hogy merte? Basszus ő az én pasim és ne csókolgasson másokat. Azonnal megfordultam és elindultam hazafelé. Otthon levettem az összes ruhám átvettem a pizsimet és gondolkoztam. Már elég sokszor megbocsátottam neki azt, hogy más lányokat is bámul. De most lett elég. Elővettem a mobilom. Dobtam egy Ennyi volt. Vége. SMSt Justinnak és álomba sírtam magam. Nem is sejtettem, hogy ezalatt az exem mindenkit ellenem fordít és úgy végzem ahogy. 

*****

Másnap reggel hulla fáradtan ébredetem. Szerencsére hétvége volt, úgyhogy nem kellett suliba mennem. Elmentem a fürdőbe, lefürödtem és felöltöztem. Átmentem a lányokhoz, hogy elmondjam nekik azt ami tegnap történt. Szerencsére az ő szobájuk az enyémmel szemben volt, így nagyon könnyen átértem anélkül, hogy bárki a suliból megláthatta volna a vörös, dagadt, kisírt szemeimet. Kopogás nélkül nyitottam be és csak a legjobb barátnőim támogatására vágytam. Amint beléptem mindketten felkapták a fejüket. Lily elállt, odajött hozzám és megpofozott. Se szó, se beszéd megpofozott. 

- Ezt most miért? - nem értettem, hogy most mi van.

- Te szemét ribanc! Hogy tehetted ezt Justinnal? - kiabált velem. 

- Mit tettem? Azt, hogy szakítottam vele miután megláttam, hogy egy csajjal smárol? 

- És még képes vagy ráfogni a dolgot?  Tegnap sírva mesélte nekünk, hogy mit tettél vele? Tudod mit? Végeztünk veled! - le sem tudom írni, hogy mit éreztem. A legjobb barátnőim hagytak cserben amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Visszamentem a szobámba. Az utolsó reményem a bátyám lett volna, de aznap ő is beállított hozzám és jól letolt. Ezen a ponton lett elegem. Összepakoltam a legfontosabb cuccaimat. Annyira ideges voltam, mint még soha. Az amit most tenni készültem minden eddigi csínyemnél nagyobb lesz. Elszökni a suliból elvileg lehetetlen. Elvileg. Azzal viszont nem számoltak, hogy én nem ismerem a lehetetlen szó jelentését. Minden megváltozott azon az estén. Minden. Én nem akartam, de az emberek minidg a hazugságot hiszik el. Még a bátyám is neki hitt. Persze, mert én senki sem voltam. Vagyis mostmár nem voltam senki. Már nem az vagyok aki voltam. Sok mindenre rájöttem méghozzá arra, hogy  nem maradhatok itt. Itt. Ahol minden hazugság. Fogtam magam és átlendültem a kerítésen.  A riasztó rögtön megszólalt volna, ha nem kapcsolom ki. Futottam. Rövid időn belül elhagytam a suli területét. Felszálltam egy buszra. A vezető megkérdezte, hogy hová megyek. Jó kérdés. Ezt még én sem tudom. Csak annyit tudtam, hogy el innen.